Dani vagyok. Lelkes Volvós. Az elkövetkező posztokban elmesélem agyam legújabb szüleményét. Maradjatok velem! Lélekben is.

Adott egy 2005 év végi, 170 ezer km-t futott német autó, ami helyett egy éppen 15 éves, 210 ezer km-t futott autót szeretnék inkább a 310 ezret futott Volvo S70-em mellé... Hülye vagyok? Biztosan. Érdekel? Marhára nem. 

Azért nem, mert a kiszemelt példány egy Volvo S60. Hogy bonyolítsam a helyzetet, Svédországból kell hazahozni (ezért előzetesen az “Sam (szem)” nevet ragasztom rá itt és most - a svéd rendszámának első három betűje ugyanis SEM), ha megveszem. De megveszem. Nem kérdés.

 Ő itt Sam (SEM), akihez hosszú volt az út...

Hogyan jött Sam?
Véletlenek összefüggő sorozataként. Először is, egy lelkes autóbuzi szabadidjeében folyamatosan nézi a használtautós portálokat (magyar, német, sváci azaz svejci és persze svéd oldalakat), csak úgy. Akkor is, ha rendes autója van és egyáltalán nincs szüksége újabbra, de persze akkor is, ha pont venni akar egyet. A mi esetünkben az utóbbi verzió került szóba. Miután a tíz éves, 170 ezer km-t futott autónk az elmúlt fél évből 4,5 hónapot töltött szerelőnél, úgy gondoltuk, ideje lenne egy méltó utódot keresni.

A kritériumok egyszerűnek tűntek: 
- árban férjen bele szerény kereteinkbe (kb. az eladni kívánt autó ára, plusz némi pénzmag a vásárlás utáni szervizfeladatokra)
- férjen bele a gyermekkocsi és a háromtagú családunk csomagszükséglete egy pl. 1 hetes nyalarás esetén
- viszonylag olcsón fenntartható legyen
- biztonságos legyen
- és nem utolsó sorban megbízható(bb) legyen

Sam előtt Simon
Amikor nemzeti tizenegyünk sosrdöntő pótselejtezője ment a tv-ben, annyira izgultam, hogy pótcselekvésként elkezdtem a “használtautón” Volvo S60-akat nézegetni. Árban persze a kínálat legalja fért bele, ami -mint tudjuk- a lehető legrosszabb példányokat rejtegeti. Törött, sokat futott, lefingott egyedekről van szó, és ezek a járgányok a kritériumaink közül igen kevésnek felelnek meg. Mindegy, gondoltam, elkezdtem a picit drágább árfekvésekben is kutakodni, majd szorosabbra vesszük a nadrágszíjat egy darabig, az önfeláldozó szülőknek zsíroskenyér heteken át, stb... Így gyorsan elköltöttem fejben 1-2 milliót.

Közben persze szimultán a Facebook hírfolyamát is figyeltem (és örjöngve posztoltam a továbbjutást jelentő magyar gólóknál), amikor is Peter barátom - akit hazai autótalálkozókon ismertem meg, mert szabadidejében autóstalálkozókra jár Európa szerte - kirakta az első kiszemelt S60-ast “Tillsalu” azaz eladó felirattal. Bár először csak a motorteret láttam, de kapásból (persze poénból) odaírtam neki, hogy “Hozd haza nekem!” Természetesen magyarul, mert Peter lelkesen próbálkozik a magyar nyelv elsajátításával. Erre röviden csak ennyit írt: "1300 EUR". Hoppá... kb. 400.000 forintért adja? Bármilyen szar is, a hülyének is megéri! Rögtön ráírtam, hogyha az övé, és tényleg komolyan gondolta, akkor érdekelhet. Azt írta, ha komolyan érdekel, akkor még enged belőle valamennyit. Ő volt Simon, mert a rendszáma SMN-nel kezdődött, de végül nem Ő lett.

Simon (mert rendszáma SMN-nel kezdődött), a projekt őse

Olyan szürreális az egész. Van kint Svédországban egy szép autó, én itthon Magyarországon... És ekkor világosodtam meg: egy ilyen autó az enyém kell, hogy legyen! Onnan. Ide. Csak most. Csak nekem.
Innen folytatom legközelebb...

Következő rész:
- Sam a házban - melyik legyen?