Nádas György humorista, a legendás Markos-Nádas duó és a Markos-Nádas-Boncz trió oszlopos tagja manapság a Klasszik Rádió műsorvezetőjeként dolgozik hétköznap délutánonként. Emellett színházi szerepeket vállal, és természetesen a humor is mai napig élete elválaszthatatlan részét képezi. Szereti a kényelmes autókat, így egyből rá gondoltam akkor, amikor alkalmi sofőrt kerestem a V40 Cross Country volánja mögé. Közben még beszélgettünk egy kicsit az autókhoz fűződő viszonyáról is...

A kezdetekről elárulta, hogy viszonylag későn, harminc éves korában kapta kézhez jogosítványát. Mazsolaként is vidáman teltek a napjai, bár a T-betűs autóban a legelső poén nem az ő szájából hangzott el...

“A kilencvenes évek elején a rómain laktam, mindig onnan indultunk gyakorolni a forgalomban. Az első alkalommal az oktatómtól megkérdeztem, hogy hová menjünk. - Böszörményi út, Tik-Tak presszó! - jött azonnal a válasz. Ez az útvonal volt az első, amit megtanultam. A kezdeti stresszt a célállomáson vezettük le közösen, jókat hörpöltünk az oktatóval, majd zárás után hazavitt a saját kocsijával... Egy régi Skodán tanultam vezetni. Az oktató sok más dolog mellett mindig nagyon komolyan vette azt, hogy a hátrafelé parkolást minél szabályosabban megtanítsa. Egy dolgot viszont nehezen tanultam meg: amikor egyirányú utcában mentem, és balra kellett kanyarodnom, akkor én automatikusan mindig jobbra húzódtam le.

Fontos megemlítenem, hogy Boncz Géza barátom szintén ennél az oktatónál tanult vezetni, Ő egyébként 49 éves koráig várt ezzel. Eléggé hadilábon állt a kéziváltós autókkal, így amikor a forgalmi vizsgáján harmadszorra sem tudta betenni a következő fokozatba a sebességváltót, így fordult hátra a második sorban ülő vizsgabiztosokhoz vezetés közben: - Elnézést uraim, nincsen véletlenül önöknél egy harmadik fokozat?

"Műszakilag semmihez sem értek..."

A másik érdekes sztorim éppen a műszaki (BÜ) vizsgán történt. A vizsgabiztostól megkaptam a nagy kérdést: mit csinálok akkor, ha azt hallom, hogy a bal hátsó tengely felől tompa ütések jönnek, és közben a motorteret sivító hang hagyja el? Én ekkor lecsuktam az előttem lévő autó felnyitott motorháztetejét, és őszintén válaszoltam, hogy azonnal félreállok, kiszállok a kocsiból, és hívok egy szakembert, mert nekem gőzöm sincs, hogy mi lehet. Furán néztek rám, de valahogy mégis átengedtek végül. Műszakilag amúgy semmihez sem értek, inkább a feleségem az, aki rendkívül praktikusan tud mindent...“

Itt álljunk meg egy kicsit! Amikor ez a mondat elhangzott Gyuri szájából, abban a pillanatban a V40 Cross Country ablakmosója spriccentett egyet, pedig egyikünk sem nyúlt az ablaktörlő karjához... “Látod? Ahogy kiejtem a feleségem nevét, rögtön elélvez az autó. Kétszer is :)”

A spricni legnagyobb döbbenetünkre magától életre kelt...

- Milyen szempontok alapján választasz autót?

“Most már az alapján, hogy minél kevesebbet fogyasszon, és nekem, a nagy darab embernek kényelmes legyen. Bármilyen furcsa, de az a kis Smart, amivel mostanában járok, az egy főnek rendkívül komfortos.”

- Volt-e emlékezetes veszélyes helyzeted autóvezetés közben?

“Izzasztó helyzeteim éppen akkor adódtak, amikor egy nagyobb terepjáró után átültem a mostani kis Smartba. Elég nehéz volt ugyanis azt megszokni, hogy engem a kis autómmal nem tekintenek a közlekedés részének, tehát simán bevágnak elém, oda sem figyelnek arra, ha nekem van elsőbbségem. Mostanában már sajnos elég agresszív mutogatással is tudom ezt jutalmazni. Bár amióta a Klasszik rádióban dolgozom, és azt a zenét hallgatom, sokkal nyugodtabban vezetek - ez legyen itt a reklám helye :)”

- Ismert emberként milyen a viszonyod a rendőrökkel?

“Baráti, de inkább kevesebbszer szeretnék velük találkozni vezetés közben. Fegyelmezett vezető vagyok, nem nagyon szoktam hibázni az utakon, így jobban szeretem, ha inkább valaki mással foglalkoznak.”

- Az évek során nagyon sok autó fordult meg a kezeid között. Volt olyan is, ami történelmet írt...

“Bizony! A Citroen 2CV - vagy ahogy a köznyelv ismeri: a Kacsa - korábban Vágvölgyi B. András tulajdona volt, ami azért érdekes, mert 1989 nyarán Ő hozta haza Deutsch Tamásékat Prágából, akik elmentek bocsánatot kérni a ’68-as megszállásért. Ezért ők akkor elég érdekes körülmények közé kerültek különböző sötét kis szobákban, majd miután elengedték és kiutasították őket az akkori Csehszlovákiából, az én későbbi Citroenem segítségével jutottak haza.”

- Melyik korábbi autód volt az, amire azt mondod, hogy bármikor újra megvennéd, szívesen birtokolnád?

“Mindig mindegyik autómat szerettem akkor, amikor éppen nálam volt. Két alkalommal ülhettem bele nullkilométeres autóba, de legjobban a 123-as kupé Mercedesemet szerettem, sőt egyenesen imádtam.”

- Hogyan tetszenek a Volvók? Milyen a V40 Cross Country-t vezetni?

“Amikor ebbe az autóba beültem, rögtön azt éreztem, hogy egy Volvóval akár a világ végére is el lehet menni. Ebben tényleg nem foglalkoztat, hogy mi lesz akkor, ha leáll valami. Lenyűgöztek azok a biztonsági megoldások is, amelyek hosszú évtizedek óta meghatározói a márkának. A V40 Cross Country nekem tökéletes, ezzel a motorral kellőképpen erős és megfelelő méretű. Ez utóbbi tényleg nagyon fontos, ugyanis ültem olyan német újautóban, amelyben például már a fejemnek nem volt helye. Kényelmetlenül éreztem az ülésben magam, mert nem tudtam hová letenni a könyökömet vezetés közben.

Nagyon tetszett a V40 automatikus váltója is, mindig tudja, mikor váltson, szeretem rábízni magam a technikára. Ami még nagyon tetszett: ebben a Volvóban tökéletesen kézre állnak a kapcsolók, látszik, hogy mindent az ember köré terveztek, tele van apró, mégis ötletes megoldásokkal. A svéd autók amúgy nagyon közel állnak a szívemhez, annál is inkább, mivel a feleségem történetesen egy SAAB-bal jár.” - fejezte be Gyuri a sztorizást. Az ablakmosó ezúttal száraz maradt...

Kövesd a Volvoblogot a Facebook oldalán is, hogy még több, a márkával és a svéd életérzéssel kapcsolatos információról értesülj első kézből! Katt ide: fb.com/volvobloghu