Volvo V90 D5 AWD Inscription teszt - Thor megint megvett kilóra

Amikor legelőször megláttam az S90/V90 párost a gyári fotókon, egyértelműen a kombi tetszett jobban. Aztán először az S90-et tesztelhettem, és a szedán dizájnja élőben egyszerűen lenyűgözött. Viszont most, hogy a V90 is itt járt nálam - ráadásul a kedvenc barna színemben pompázva -, ott tartok, hogy nem tudok dönteni a két modell között. De ez legyen az én gondom. Röviden: nem csalódtam.

img_7655.JPGA szedánhoz képest nagyjából semmi sem változott, ha nem nézek a tükörbe. A plusz “doboz” nem ment a vezethetőség terhére, az autó dinamikáját semmiben sem korlátozta, minden maradt a “régiben”. A nagyobb belső térfogat ellenére, az autóban ülve ugyanolyan döbbent csend vesz körül, mint a lépcsőshátúban. Ez pontosan olyan, mintha a legendás Abbey Road Studios valamelyik süketszobájában rontanám a levegőt. Az S90-hez hasonlóan itt is átjött az új formanyelv, persze ehhez élőben kell látni mindkét modellt, a fotókon valahogy nem látható a “kedves batár” hatalmas mérete, nagysága.

Az a kb. 2 négyzetméteres üvegtető, amely - a leheletvékony elektromos roló elhúzása után - a legszürkébb téli napokon is képes feldobni a V90 egész belső terét, már rögtön az ismerkedés elején szembetűnt Egész egyszerűen 0-24 elképesztő látványt nyújt, ráadásul még nyitható is az első szegmenese, amely egy a tiszta estén szinte kézzelfoghatóvá teszi az elénk - pontosabban fölénk - táruló Univerzumot (így, nagybetűsen ám). Íme egy kis belső videó, ahol a vége felé remekül látszik, mekkora is a glassz a plafonon:

 

Nem próbáltam bőröndökkel szemléltetni az alaphelyzetben, illetve lehajtott állapotában is döbbenetes méretű csomagtér cucc-elnyelési képességét. Elhittem neki, hogy tudja, vakon megbízom benne... Azt viszont rendkívül ötletesnek tartottam, hogy a csomagtérroló a leghátsó ajtó nyitásakor avval együtt emelkedik a magasba, megkönnyítve ezzel a gyors és hatékony pakolást. Biztosan kapható már más márkák kisebb modelljeiben is évek óta, de én ezzel a geggel itt és most találkoztam először.

img_5632_full_edit-resized.jpg

És elhittem azt is, hogy képes nagyon jól fogyasztani. Azért sikerült nagyjából tisztességesen megmérnem a fogyasztását: a 235 lóerős D5 teljesítményszintű, négykerekes változatnak az 50% város (sokszor araszolgatva) 50% autóút végül 8.5l/100km-re jött ki. Szerintem ez teljesen vállalható, sőt némi behatóbb ismerkedés után biztosan lejjebb is vihető.

img_5654_full_edit-resized.jpg

Az ára elég súlyos volt, olyan 17-18 köré lőttem be első körben, aztán elkezdtem a konfigurátorban összeállítani a tesztautót. Valahol 21 millió környékén állt meg, de ebben benne volt szinte minden elképzelhető extra, egyedül talán a bőrborítású műszerfal maradt ki az S90-hez képest. Mondjuk most nem hiányzott, és legalább azt is láthattam, hogyan néz ki a normál változat. Így is tetszett. Aki most egykedvűen próbál hümmögni, hogy ez már nemhogy súrolja, hanem egyesenen túl is esik a német konkurensek árazásán, annak tájékoztatásul közlöm, hogy van még feljebb, sőt! Próbaképpen konfiguráltam egy hasonló adottságokkal rendelkező, de méretben egy negyed számmal kisebb Mercedes E220d-t (bár az “csak” 194 lóerős), ami közel 25 millióra jött ki. Ennyi.

img_5606_full_edit-resized.jpg

Amikor egy szintén Volvo rajongó barátom megkérdezte a hosszas V90-áradozásom után, hogy mondjak legalább egy olyan dolgot, ami nem tetszik benne, bevallom, percekig erősen kellett gondolkodnom. Aztán rájöttem, hogy talán annyi zavarja a szememet, hogy a tetővonal itt elvesztette a klasszikus kombik jellegzetes derékszögű törését az ötödik ajtónál. Szóval ez is sportkombis lett. Viszlát, meredek hátfal... hiányozni fogsz. De ennyi, mást tényleg nem találtam. Amúgy meg ez a megoldás sokkal jobban passzol a felfelé konyulú övvonallal, optikailag kisebbnek és kecsesebbnek hat az egész hátsó traktus.

img_5586_full_edit-resized.jpg

Nincs mese, a Thor-tekintetű, szélesszájú formavilág ismételten megvett kilóra. Ha a Volvo a közeljövőben megjelenő modelljeiben tovább folytatja ezt a világot, akkor - Hölgyeim és Uraim - nincs megállás, megérdemelten jöhet a várva várt sikercunami. És ne feledjük, az Év Autója versenyben továbbra is esélyes a kilencvenes!

img_5637_full_edit-resized.jpg

Azt hiszem, a már-már hagyományommá váló, teszt végi zeneajánló kiválasztásakor most nagyon egyszerű dolgom volt. “V90?” - tettem fel magamnak a kérdést egy zsúfolt áruház próbafülkéjében a tükör előtt, nehogy feltűnő legyek. “Akkor csakis Pink Floyd” - vágtam rá egyből a választ. Azt a profizmust, harmóniát, vagy éppen a legapróbb részletekre is kiterjedő tökéletességet, amellyel a világ egyik legismertebb zenekara tette fel a lécet egyre magassabbra minden egyes albumuk elkészültekor, na azt a valamit véltem felfedezni minden egyes percben, amikor a V90 volánja mögött ültem. És persze baromi jól szólt akár a The Dark Side of the Moon, akár mondjuk a The Division Bell lemezük a Bowers&Wilkins hifin, ami továbbra is kihagyhatatlan tétel a 90-es modellcsalád extralistáján. Utóbbi, 1994-ben megjelent lemezükről szóljon hát a chillout válogatások megkerülhetetlen origója, a Marooned című nóta:

 

És még egy dolog. Fogadjátok szeretettel Andrasovszky Peti - megszállott Volvós - fotós barátomat, aki ettől a bejegyzéstől fogva a blog hivatalos fotósaként szebbnél szebb képekkel illusztrálja majd tesztjeinket, eseményeinket.

Kövesd a Volvoblogot a Facebook oldalán is, hogy még több, a márkával és a svéd életérzéssel kapcsolatos információról értesülj első kézből! Katt ide: fb.com/volvobloghu

 

Címkék: teszt volvo v90