Több európai autógyártóhoz hasonlóan a Volvo is próbál évtizedek óta megfelelni a sokszor merőben eltérő, tengerentúli piaci igényeknek, helyi előírásoknak. Ez sokszor nemcsak az első-hátsó szélességjelzőkben, a nagyobb motorokban, vagy éppen a vastagabb lökhárítókban mutatkozott meg. 

Számos olyan Volvo modell is létezik, amelyet valamilyen okból kifolyólag sohasem vásárolhattak meg az amerikai kuncsaftok. Mi ezek közül a hat legérdekesebbet választottuk ki:

1. Volvo 264TE

A Bertone által gyártott luxuslimuzin a legritkább változata a 200-as sorozatnak, nem véletlenül: szinte valamennyi legyártott 264TE (TE: Top Executive) az NDK-ban landolt, kormányzati autóként. Talán ezért sem kerülhetett anno az amerikai kontinensre. A modellt a teljesen átdolgozott hátsó utastér, hosszabb hátsó ajtók és az újratervezett C-oszlopok jellemezték a még elegánsabb megjelenés jegyében. A fürgének és gazdaságosnak éppenséggel nem nevezhető, 2,7 literes, V6-os PRV motor hajtotta, de még így is sportosnak tűnt a hazai gyártású, szocialista tömegmodellek között. Az extrahosszú Volvóból kevesebb mint 300 példány gördült le a gyártósorról, és az alapos pártállami szervizkultúrának köszönhetően sok szép állapotú, kelet-berlini 264TE maradt fenn az örökkévalóságnak.

2. S90 Royal Hermes

Bár a 900-as sorozat utolsó éveiben megjelent S90/V90 modellekből szép számmal érkezett az USA-ba, a fényűzés csúcsát jelentő, hosszított S90 Royal Hermes változatot nem vehették meg az amcsik. A svéd karosszériaépítő Nilsson manufaktúrából kikerülő, hosszított, belül Hermes bőrrel burkolt szedánok olyan vetélytársakkal vehették fel a versenyt több kevesebb sikerrel, mint például a BMW L7 és a W140-es “Bálnamerci” hosszabb kivitelei. Az S90 Royal Hermes talán azért sem lehetett népszerű, mert az alapjául szolgáló konstrukció már nagyon elavult volt a kilencvenes évek vége felé.

3. Volvo 340

A DAF együttműködésből származó, 340 és 360 modelleket eredetileg DAF 77-nek tervezték, azonban a Volvo lehetőséget látott a holland cégben, mivel a 100-as, majd a 200-as sorozat mellé egy kisebb, olcsóbb modellt szeretett volna bemutatni. A kisautók különlegessége a “Variomatic” fantázianevű CVT váltó és a Renault-tól érkező 1.4 literes erőforrás volt, később kéziváltóval és nagyobb, 1.7-es és kétliteres motorokkal is árulták, de még a Volvo legendás, kétliteres Red Block-ja is megjelent benne (itt a motor elöl, a váltó és a hajtás pedig hátul volt: Transaxle). A benzinfaló cirkálók országában ezzel a tulajdonságaival kezdettől fogva halálra ítéltetett a 340, főleg, hogy lassú (1.4 verzió CVT-vel) és kissé drága is volt. Észak-Amerikában egyébként mindössze 3db 300-as található, mind magánimport során jutott át.

4. Volvo 480

A 480 több szempontból is forradalmi modellnek tekinthető a Volvo 90 éves történelmében. Ez volt a gyártó legelső, elsőkerék-hajtású autója, és az egyetlen csapott hátú modell a P1800ES, 1973-as leköszönése óta. Az 1987-ben megjelent 480 megtartotta az ES üvegből készült csomagtérajtaját, viszont a szokatlan ék alakja és modern külső-belső kialakítása nagyon különbözött az akkori Volvóktól. Bár a 480-ast kifejezetten az amerikai piacra, a szigorú NHTSA-előírások szerint tervezték, mégsem valósult meg a tengerentúli premier. Szomorú, de talán éppen emiatt maradhatott örök álom a rajongók körében igen kedvelt kabrió prototípus tényleges piacra dobása is.

5. Volvo S80L

Bár a második generációs S80 elég tágasra sikeredett, a kínaiak még nagyobb, egészen pontosan 14 centivel hosszabb verziót is készítettek saját maguknak. A toldást egy az egyben a hátsó traktus kapta, viszont a szeretett 4.4-es V8 motor helyett csak kétliteres négyhengeres és háromliteres sorhatos erőforrásokkal került a távol-keleti szalonokba. De vajon elég hosszúnak bizonyult egy esetleges amerikai színrelépéshez? A válasz egyértelműen NEM. Aki odaát nagyobb szedánt akart venni, az más prémiumgyártó termékei közül tudott választani.

6. Volvo 66

Bár a 340 kapcsán már beszéltünk a DAF koprodukcióról, ne felejtsük el, hogy a hollandoknak egy ennél még kisebb minije is volt a hetvenes évek elején: a Volvo 66. Kétajtós szedánként, háromajtós kombiként és 2+2 üléses kupéként forgalmazták. Az 1.3 literes, 55 lóerős Renault motor éppen elég volt arra, hogy a holland tájban gyönyörködjön büszke tulajdonosa. A 66-nak a japán és német importautókkal (pl. VW Golf, Honda Civic) kellett volna versenybe szállnia, de végül nem tette.

Kövesd a Volvoblogot a Facebook oldalán is, hogy még több, a márkával és a svéd életérzéssel kapcsolatos információról értesülj első kézből! Katt ide: fb.com/volvobloghu