“A Volvo faj V90 ágának legfejlettebb, Cross Country névre keresztelt egyede, a dél-svédországi Götaland megye Göteborg városának Torslanda részéből származik. A négykerekűek törzsében a tápláléklánc felső harmadában helyezkedik el. Jellemző előfordulási területe: a parkvárosi ikerházak füves parkolói, nagyvárosi irodaházak mélygarázsa, de hétvégente kimerészkedik az anyatermészetbe is.

Amikor ugyanis a városi dzsungel zajától megfárad, erdős területre menekül. Ilyenkor megemeli marmagasságát, lassú üzemmódra vált, és kúszó mozgásba kezd, hogy nesztelenül fedezze fel a mindig meglepetéseket rejtő, sűrű aljnövényzetet. Táplálékigénye: 8-9liter folyékony repcés tápszer minden 100 kilométeten” - mondaná Sir David Attenborough, ha egy természetfilmet kellene forgatnia a V90 Cross Coutry-ról.

Ha most nem haragszotok, e fennkölt írásmódtól a továbbiakban eltekintenék.

Az egész teszthét alatt azon gondolkoztam, mire hasonlít legjobban az emelt hasmagasságú kilencvenes. Magas, mégis lapos. Erős, és terepen sem jön zavarban. Biztonságos, akár egy páncélautó. Edzett, mint egy harckocsi. Harckocsi... Ez az! Harckocsi! Hát persze: a BTR! Azaz BaTáR... 

A katonai megfelelőjénél természetesen sokkal mutatósabb a svéd “utcai” változat, de szinte egytől egyig hozza azokat a tulajdonságait, amelyek miatt annyira szeretik eredetijét a honvédelemben. A páncélzata ez esetben a legfejlettebb biztonsági újításokat fedi, például továbbra is imádom az adatptív tempomatot, ami évről évre jobban működik a tesztautókban.

Amikor a ferihegyi repülőtér mögött fotóztuk az autót, eleinte tartottam a dombmászási képességeitől, és féltem attól, hogy kárt teszek a majd' 25 milliós tesztautóban. Aztán fél óra múlva már sokkal bátrabban futottam neki a természetes akadályoknak. Simán vette mindegyiket, az alja például sohasem ért le. Bírta rendesen a terepen, na.

A városban manőverezve szoknom kellett a méretét, talán a sima kombihoz képest magasabb felépítése lehetett. A parkolás természetesen már gyerekjáték volt, hiszen a radararzenál és a 360 fokos kamera hajszálpontosan segít betenni az autót, ha csak egy kisebb parkolóhely van szabadon. A felülnézeti kamera csak egy apró trükk, de mégis azt a hatást kelti, mintha 2 méterrel az autó felett lenne egy széles látószögű optika. A lényege, hogy az autó 4 pontján elhelyezett kamera (elöl a jelvényben, hátul, a rendszámvilágítás mellett, illetve kétoldalt a tükörház aljában) pontosan úgy képezi le a környezetet, mintha felállnánk egy, a tetőre helyezett képzeletbeli létra legtetejére, és onnan segítenénk a beállásban.

A belső tér a legutóbb nálunk járt V90-hez képest mindössze annyit változott, hogy a világosbarna helyett vajszínű bőrkárpitozást kapott. Maradt a csodálatos Bowers&Wilkins hifi, a derűs, mintegy 2 négyzetméter felületű üvegtető, a határtalan kényelem, egyszóval minden jó, amit eddig megszoktam a kilencvenesekben.

A 235 lóerős motor továbbra is nagyon erős, a relatíve nagy súlyhoz, a négykerék meghajtáshoz és a hatalmas kerekekhez képest pedig barátinak mondható a 8,5 literes átlagfogyasztása. De ezeket már mind leírtam a V90 és az S90 teszteknél, semmi sem változott. Előnyére.

A mattfekete sárvédőbetéteknek hála, még szélesebbnek tűnik a barnametál bódé, így irányjelzés után, egy többsávos nagyvárosi úton például pillanatok alatt kapunk szabad áthajtást a mellettünk lévő sávba. A V90 Cross Country ilyenkor persze nem fölényeskedik a közlekedésben, sokkal inkább megpróbál elegánsan beilleszkedni a többi egyhangú autócsoda közé. Nem az ő hibája, hogy ez sohasem sikerül... A magyar utcaképnek még erősen szoknia kell az új kilencvenesek formavilágát, ez viszont még jó darabig garantált feltűnést biztosít majd az attenborough-i értelembe vett aszfaltdzsungelben.

Végül íme a V90 Cross Country galéria, ami kattintásra megnyílik...

Kövesd a Volvoblogot a Facebook oldalán is, hogy még több, a márkával és a svéd életérzéssel kapcsolatos információról értesülj első kézből! Katt ide: fb.com/volvobloghu

Korábbi tesztjeinket ITT olvashatod el.