...amire hosszú hetek óta vártam. Most végre kiderül, jó vásárt csináltam-e. Petertől már hallottam, hogy rettenetesen jó átlagfogyasztással tette meg az idevezető kb. 2000 kilométeres utat. 890 km egy tankkal, azaz ez a 70 literes tankot és némi maradék üzemanyagot alapul véve, 7,3l/100 km-es átlagot jelent. Nem rossz egy automataváltós, 2.4-es benzines, majd' másfél tonnás autótól. Leginkább 120-140-es tempóval, tempomatot használva érte el ezt.

No, de hogy láttam meg először? Vicces volt. Napközben már vártam Petert, hiszen délután háromra volt megbeszélve a találkozó nálunk. Egy óra körül az egyik bevásárlóközpontban volt dolgom, amikor Peter rámírt, hogy mekkora hely ez a Mammut :) Mit ad isten, én is pont ott voltam, így pár perc múlva összefutottunk. Beszélgettünk egy jót a viszontlátás örömére, meg hogy milyen volt az út idáig stb., de engem már az érdekelt: hol az autó, és hogyan néz ki élőben!!!

Elsőként a farát pillantottam meg a napsütötte januári délutánon... Jó jó, ez lehetne egy szaftosnak tűnő idézet is a megfáradt zsoké memoárjából, amikor kedvenc versenylovára emlékszik vissza, de nem, ez már a mi autónk volt, itt, Budapesten! Eljött tehát a várva várt nagy pillanat, Sam ott állt a külső parkolóban néhány unalmas céges Focus meg akciós Fabia társaságában, hetykén kilógatva a hátsó részét az átlagos járművek közül. Örömömet megpróbáltam laza és lassú járásommal fedni, de legbelül leginkább úgy futottam volna oda, mint egy ötéves kisgyerek, amikor meglátja a játszótéren a nem oly rég felszabadult hintát. "Bassza meg, ez valóban csodás" - gondoltam magamban, és talán angolul is pont ezek voltak az első szavaim Peter felé, aki elégedetten mosolygott ezt hallva, hiszen Ő is azt akarta, hogy egy minden szempontból tökéletes autót hozzon nekünk. Annyira a határtalan öröm hatása alatt voltam, hogy hirtelen azt sem tudtam, mit tegyek először - még fotót is elfelejtettem készíteni az első pillanatokról. Üljek bele? Nézzek alá? Zavarodottságomban kinyitottam a jobb első ajtót, kicsit megsimogattam a félbőr ülést, és már ott, akkor tudtam: ez bizony marad nálunk!

Váááá, ott jön mögöttem, de széééép!

Egy rögtönzött konvolyban visszavittük a céges autómat a telephelyre -közben le sem vettem a szememet a mögöttem haladó Sam-ről a tükörben-, majd hazafelé vettük az irányt. Otthon aztán végre átülhettem a vezetőülésbe, és megtettük együtt az első izgalmas kilométereket. Utána jött a papírmunka. Ekkor Peter előhúzott a táskájából egy jókora fekete gyűrűs mappát, majd azt mondta angolul: "Itt van minden papírja". Szó szerint minden, és ez volt az első döbbenet. Az autó nullrevíziója, azaz a 2001. január 5-i üzembe helyezése óta ott volt minden papír, szervizszámla, meg miegyéb. Ilyet még soha életemben nem láttam... Precíz nép ez a svéd. A dokumentumok tanulmányozása során kiderült, hogy valamennyi eddigi tulajdonos hajszál pontosan betartotta a gyár által előírt periódusokat (sőt néha előbb került szervizbe), Sam mindig megjelent, amikor kellett, és töretlenül mutatta a legjobb arcát. Mindig. Akkor is, amikor valami apró sérülés miatt fújni meg műanyagozni kellett, akkor is, amikor valamiért kicserélték a jobb első ajtó üvegét (szerintem a kettő szorosan összefüggött egymással).

Az egyik gazdája például egy ismert ember volt, aki - mint Peter kutatásából és szavaiból kitűnt - a svéd királyi család öltöztetője/szabója/stylistja volt. Van itt stílus, ennek az autónak kéremszépen T Ö R T É N E T E van - így, csupa nagybetűkkel :)))

No mindegy, a következő sztori az első átvizsgálásról szól majd. Talán holnap... ;)