Egy tavalyi, rossz nyári sátras emlék miatt döntöttem úgy, hogy idén a legkényelmesebb módon alszom a tóparti bulin. Erre a Volvo V70-em bizonyult a legalkalmasabbnak... De a szavak helyett beszéljenek inkább a (mozgó)képek...
Kövesd a Volvoblogot a Facebook oldalán is, hogy még több, a márkával…
Hogy miért vártam eddig? Nagyon sokat gondolkoztam azon, hogy mit írjak a hazafelé vezető útról. Erősen kellett pörgetnem az agyamat azért, hogy eszembe jusson, pontosan mi is történt velünk Svédországból, Lengyelországon és Szlovákián át Magyarországig, mintegy 1400 kilométeren át.
Tegnap délután sikeresen landolt a WizzAir stockholmi járata Skavsta repülőtéren, fedélzetén egy kissé izgatott, de látszólag nagyon boldog emberrel. Ez volnék én.
Az indulás előtti pillanatok
Helyzetjelentés, T-1 nap: hát eljött a nagy dátum, holnap indulok az autómért! De hogy ne menjen olyan könnyen az elutazásom, az elmúlt napokban természetesen minden összejött, ami megpróbálta ellehetetleníteni országom átmeneti elhagyását.
A mai posztban számolgatni fogok egy kicsit, hogy Ti is megtudjátok, nagyságrendileg mennyibe kerül behozni egy autót lábon Svédországból. Az utazás megtervezésének ugyanis az egyik legfontosabb eleme a költségvetés tisztázása.
Miután végre megkaparintottuk Rizlinget, a sötétkék V70-est, nem volt más hátra, mint megszervezni az egész utazást. A kijutás elég egyszerűnek tűnik, hiszen a hazai fapadossal kiröppenek Nyköpingbe, majd onnan másfél órányi autókázással jutunk el vendéglátóm otthonába, aki vállalta, hogy kijön…
Napra pontosan 11 éve van egy 20 éves autóm - egy 1998-as Volvo S70. Eddig közel 150 000 km-t tettünk meg együtt, soha de soha nem hagyott cserben. Mindig mindenhová elvitt, mindig odaértem vele mindenhová. Most azonban nagy válaszút elé kerültem…