“Az energia a fizikában a testek egy fizikai tulajdonsága, amely átalakítható különböző megjelenési formákba és átadható a testek között a négy alapvető kölcsönhatás által, de amely soha nem jöhet újonnan létre és nem semmisülhet meg” - Wikipédia.

Egyszerűen annyira adta a szóképet a rendszám három betűje, hogy nem kerülhettem ki az energia ily módon történő megtestesítését. Egyrészt azért, mert a V40-nek még a bemutatása után 4 évvel is energikus a kisugárzása, főleg, hogy a 2017-es modellévre az eleje teljesen megújúlt: örökölte a kilencvenes modellcsalád egyik ékének számító LED-technológiájú, Thor kalapácsát szimbolizáló lámpáját. Megkapta továbbá a Concept Universe koncepcióautón meglebegtetett, majd az S90-en bemutatott jellegzetes, homorú hűtőrácsot, és a fő lámpatestbe száműzték a lökhárító alsó részén eddig elhelyezett ledes nappali menetfényt. Ezek a legfőbb változások. Másrészt azért is, mert a kétliteres motor elképesztő energia leadására képes, és szinte minden helyzetre rejteget némi plusz tartalékot.

Az "Amazon kék" színkódra keresztelt tesztautót hajtó 2 literes motor a Volvo valamennyi jelenlegi modelljéhez elérhető. A V40 Cross Country-nkban az 1969 köbcentis, négyhengeres, 16 szelepes erőforrás turbóval 245 lóerő leadására képes (ezt jelenti most a T5 jelzés). Ez a blokk egyébként az egyes modelleknél 152-367 le között variálható - szoftverrel, turbóval és/vagy kompresszorral. Ezt a motort először próbáltam ki, az újabb generációs - azaz a 2010 utáni négyhengeres - motorokból. Sok rajongó számára máig felfoghatatlan “kenyértörése” volt a Volvónak az, hogy száműzte a kínálatból az öt-, hat- és a nyolchengeres motorokat, de azt kell mondanom, hogy kezdem megérteni és elfogadni ezt az új vonalat. Íme, egy kis downsizing összefoglaló, saját szemszögből:

Örömmel tapasztaltam, hogy a V40 lábtereinek mérete nem sokkal tér el az előző S60/V70 modellekétől, még annak ellenére is, hogy talán többet kellett ehhez trükközni belül. Döbbenetes, de valóban ennyit fejlődött a Volvo modellek hosszanti térkínálata. A csomagtér mérete átlagos, azaz két fő részére éppen elegendő, a családosoknak és az aktív életet élőknek úgyis ott vannak a nagyobb modellek. Persze, ha szükséges, a hátsó üléstámlák egy apró mozdulattal vízszintesre hajthatók, sőt, az anyósülés - némi felár ellenében - szintén két kézzel pillanatok alatt teljesen előredönthető. Utóbbiról, a nagyszerű, ám sokak számára még mindig ismeretlen találmányról egy másik bejegyzésben írok hamarosan.

Külön piros pont jár a “City Weave” fantázianévre hallgató textil/T-tech fekete-bézs kárpitért, ugyanis egyáltalán nem izzasztó választásnak bizonyult, emellet feltűnően jól bírta a mindennapos igénybevételt is (gyerek, cipőben - azt hiszem, elég ennyit mondani).

A CleanZone fantázianévre hallgató aktív szénszűrős szellőzőtechnológia káros anyag észlelése esetén ideiglenesen lezárja a bejövő légáramlást és keringtetni kezdi a levegőt az utastérben. Ha a belső levegő minősége romlik, a középkonzol kijelzőjén még egy figyelmeztető ikon is megjelenik. Újautó szagot például nem is nagyon éreztem, állítólag az új autó anyagai által kibocsátott gázok és szagok eltávolításában szintén kiemelt szerepe van a CleanZone-nak.

Még egy érdekesség: a V40-et még egy kicsit nemzeti büszkeségünknek is tarthatjuk, hiszen a belga első szélvédő és a cseh csomagtérajtó-üveg kivételével az összes ablaküveg Magyaroszágon készül!

A V40 Cross Country T5 AWD 8 sebességes Geartronic váltója feltűnés nélkül végzi dolgát, gyarkolott automatásként például sohasem tudtam, milyen fokozatban van éppen. Mondjuk nem is nagyon érdekelt, mert ahogyan a felvezetésben is írtam, bármilyen helyzetben képes volt még több extra erőt biztosítani.

Fura, hogy a tesztjeim során kizárólag csak a dízel erőforrásoknál figyeltem a fogyasztásra, valahogyan a benzineseknél sohasem érdekelt, mennyit eszik. Éppen ezért - a szabályokat természetesen maximálisan betartva - a V40 CC esetében a dinamikus autózást választottam. Azt, hogy a turbós benzinmotor (pláne automatával és pláne AWD-vel) majdnem 12 litert kért százon, egy vállrándítással elintéztem, belefér... gondoltam. Annál is inkább, mivel a tesztautóban mindössze 2700 kilométer volt, ami erősen bejáratós még. Éppen ezért, ahogyan az S60 Polestar esetében tettem, most sem térek ki ennél bővebben a magas fogyasztásra. Az árról is halkan nyilatkozom: a Summum felszereltségnek, a legerősebb benzinmotornak, valamint a négykerék-meghajtásnak köszönhetően karcolja a 13 milliót. Ennyi az annyi, kész.

Ennyit dióhéjban “a kalandos városi életstílushoz tökéletesen illeszkedő” V40 Cross Country T5 AWD modellről, amely nekem ismét kellemes csalódást okozott. További fotók: IDE KATT. Hamarosan megtudhatjátok azt is, Nádas György humorista hogyan érezte magát benne.

Addig nézzetek meg egy kisfilmet, amely talán hűen tükrözi az autó energiáját, auráját, vagy éppen dinamizmusát. Magnósok Timelapse rajongók, figyelem!

Végül nem maradhat el aktuális zenei javaslatom azoknak, akik kíváncsiak rá, hogy milyen muzsika szólt a legjobban a gyári hifin... ez a szám ment a legtöbbet a teszt néhány napjában, 2016 szepemberének idusán :)

Ha kíváncsi vagy, hogyan tetszett Nádas György humoristának az autó, kattints IDE!

Kövesd a Volvoblogot a Facebook oldalán is, hogy még több, a márkával és a svéd életérzéssel kapcsolatos információról értesülj első kézből! Katt ide: fb.com/volvobloghu