A mérges terepbakancs - Teszt: Volvo XC40 D4 AWD R-Design

“Olyan mint egy mérges bakancs egy rajzfilmből, ami a horgodra akad pecázás közben, és kiemeléskor mérgesen próbál harapdálni…” Ezt egy kedves márkaszerető ismerősöm írta, amikor elküldtem neki az első fotókat a nálam vendégeskedő XC40-ről. Nem mellesleg az autóiparban dolgozik, design területen. Én azért szépen kifűztem azt a bizonyos bakancsot, és be(le)tettem a lábamat...

img_1484-resized.JPG

Amikor majdnem egy évvel ezelőtt kihirdették a Car Of The Year 2018, azaz a 2018-as Év Autója győztesét, örömkönnyek szöktek a szemembe. Az elmúlt években a Volvo végig ott volt a finisben, de rendre lemaradt a dicsőségről, ki tudja miért. Pedig a márka most újabb aranykorát éli, hiszen mióta az új tulajdonos (Geely Holding) birtokába került, újra talajvíz módjára tört fel, és került be az autógyártás elitjébe. Újra az őt megillető helyre. Divat lett fikázni a Volvót a kínai tulajdonosa miatt, holott ez úgy kellett a svédeknek, mint egy falat kenyér. A többit már tudjuk: minden maradt Európában, még a fejlesztés is, a kínai gyárnak elég, ha lépést tud tartani az egyre növekedő helyi igényekkel. Egyedül az S90 jön egy ideje keletről, de úgy tűnik, nem tudnak hibázni, tökéletes autók jönnek ide mintegy három heti vonatozást követően. Az autóvásárlási szokások sokat változtak az elmúlt évtizedekben. Most éppen a SUV-inváziónál tartunk. Mindenki feljebb akar ülni, látni akarja forgalmat felülről, meg ki tudja mik azok, amik a megfelelő modell kiválasztásánál szerepet játszanak. A Volvo meg nagyot akart dobbantani, és ehhez úgy tűnik, pont jókor jött az a bizonyos vonat, amire végül ők is felültek. A 2018-as eladási adatok remekül mutatják, mennyire jól mennek házon belül a SUV-k, azaz az XC modellek. Itt van például az XC60-as, ami az első széria 2009-es bemutatása óta gyakorlatilag bestseller, nyakában a legnagyobb testvérrel, az XC90-nel. Ezt a sort egészíti ki alulról az XC40, ami a márka kisebb, CMA-platformjára épül. Ennek eredményeként eljött végre a régóta áhított siker is, tavaly az XC40 jogosan érdemelte ki az elsőséget.

img_1497.JPG

„Telitalálat!” - kiáltottam fel, amikor átvételkor megláttam a parkolóban a tesztautót. Az R-Design felszereltség ezzel a Fusion piros metál fényezéssel tökéletes párosításnak bizonyult. Remekül kiemeli sportos kivitel olyan apróbb gegjeit, mint például a lakkfekete hűtőrács, a fekete alsó dekorelemek, vagy éppen a feketére fényezett tető. Külön poén a bal első sárvédőn, pofátlanul az illesztésbe helyezett, svéd zászló, már külön is kapható egyébként.

img_1371.jpg

A 20 collos, mattfekete alufelnik egyszerűen nem maradhatnak le az extralistáról, hangsúlyos megjelenést kölcsönöznek az XC40-nek. Manapság nagyon divatos megoldás a hátsó ajtón a vállvonalának drasztikus felhúzása, ilyet látni például a Toyota C-HR és a Suzuki Ignis modelleken is. Nekem elsőre furcsának tűnt, azonban a kilátást nem nagyon korlátozza, annál is inkább, mivel a 360 fokos kamera és a parkolórendszer teljes védelmet biztosít manőverezéskor.

img_1543-resized.JPG

A beltérben a fém felületek és a fekete kárpitozás összhangja adja meg az alaphangot. Éppen ez az a változat, amibe egyáltalán nem kell nyers fabetét, vagy éppen világos tónusú kárpitozás. Rideg és tüzes megjelenésű az XC40 kívül-belül, és ez tökéletesen áll neki. A kinti ötletparádé egyébként a belül is folytatódik, még olyan apróságokra is odafigyeltek, mint a ledes hangulatvilágítású kesztyűtartó-dekorbetét, az induktív okostelefon-töltő, vagy éppen a az összehajtható csomagtérpadló leghátul. Amíg a nagyobb modelleken elég feltűnően virít a középkonzolon az iPad méretű digitális központi kijelző, addig az XC40 szerényebb „tabletje” szinte teljesen beleolvad a műszerfalba. Ráadásul feljebb is emelték, így menet közben nagyobb biztonsággal lehet elvégezni az éppen szükséges beállításokat. Helyből sincsen hiány az utastérben, a relatíve magas építésének köszönhetően a közel 190 centis magaságommal simán be tudok ülni saját magam mögé, a második sorba.

img_1507-resized.JPG

Valahol sajnálom, hogy a Volvo saját fejlesztésű négyhenegeres dízelmotorjait lassú halálra ítélte a kinti vezetőség. Pont az XC40-ben vált tökéletessé ez a kétliteres, 190 lóerős verzió. Az utastérben szinte semmit sem hallani a működéséből, a 7-8 liter körüli átlagfogyasztás pedig fájó hiány lehet majd azok számára, akik a jövőben csak benzines (vagy hibrid) motorral vehetik meg új Volvójukat. Szerintem ez a piac egyik legjobb négyhengeres gázolajosa lett. A nyolcfokozatú automataváltó egyszerűen hibátlan: észrevételnül kapcsolja a fokozatokat, mindig megfelelő motorféket biztosít, remekül kezeli az egész autót és remekül értelmezi a pillanatnyi vezetési stílusunkat is. Apropó vezetési stílus: tökéletes lett az XC40 futóműve és kormányzása, így remekül fekszik a dinamikus vezetési stílusomhoz. Még a kormánykerék fogása is annyira tökéletes, hogy a saját V70-embe is belefaragnám, ha nem lenne más a felfogatása.

img_1551.JPG

Sokáig kerestem az XC40 gyenge pontját, mire megtaláltam. A Harman Kardon Preimum Sound hifi forradalmi, Fresh Air Subwoofer fantázianévre hallgató mélynyomójának előnye éppen az, ami jobb idő esetén pont a hátránya lehet. Ez a megoldás ugyanis a beáramló friss levegő segítségével hajtja meg a mélynyomót. Ami addig szépen hozza is a várt mélyeket, amíg például ki nem nyitjuk a napfénytetőt, vagy le nem húzzuk az ablakokat. Innentől átvált a hangzás olyanra, mintha egy késsel kiszúrtuk volna a megfelelő membránokat. Valamelyest együtt lehet élni ezzel az apróbb hibával, de minek, ha az ember zeneszerető… Sajnos a nagyobb modellekben kapható Bowers & Wilkins rendszer hangminősége „sajnos” nagyon magasra tette a lécet. Viszont a Bluetooth-integráció gyorsan megtalálja a régebbi okostelefonokat is, és onnantól kezdve indulhat a másik kedvenc svéd találmányom, a Spotify hallgatása.

img_1547-resized.JPG

Mivel az importőr szereti az adott modell valamennyi extráját megmutatni ugyanazon járműben, ezért tesztautónk 17,5 milliós vételára pont a duplája a T3-as alapverziónak, cserébe viszont nem maradt kipipálatlan tétel az extralistán. Lehet ezen hosszasan rágódni, de nem érdemes. Amúgy is, közel 1 millióval olcsóbb, mint az azonos méretű, motorú és felszereltségű BMW X1, és higgyétek el, nem lehet egy lapon említeni a két autót. Tudomásul kell venni, hogy ma már a belépőszintet az új autók világába a 4 milliós Vesták és Dusterek, a kicsivel komfortosabb vonalat pedig a 7-8 milliós (népautó?) Golfok jelentik. A Volvo pedig prémiumautó. Felment az autók ára, mert feljődött a technika. Ennyi. Nagyon kellene az XC40 R-Design, nem kérdés. Na jó, a 247 lóerős, benzines T5 motorral még inkább…

Nézd meg az XC40 R-Design összes fotóját az alábbi képre kattintva!

A Volvoblog korábbi tesztjeit IDE KATTINTVA olvashatod el.

Kövesd a Volvoblogot a Facebook oldalán is, hogy még több, a márkával és a svéd életérzéssel kapcsolatos információról értesülj első kézből! Katt ide: fb.com/volvobloghu

Hamarosan indul az 5henger, a Volvoblog rendszeresen jelentkező podcast adása is! Ha nem akarsz lemaradni az epizódokról, kövesd a műsor Facebook odalát is: fb.com/othenger

A Volvoblog az Instagramon is aktív! Keress minket az alábbi felhasználónéven: volvoblog.hungary